"Az 1842. esztendőben a gyülekezet Derczeni Andrást
választja meg lelkipásztorául, aki 1864-ig szolgál. Szolgálata kezdetén még a
régi templom áll a falu központjában, de a presbitérium megvizsgálva a templom
állapotát, először úgy határoz, hogy még az év őszén ki kell javítani és ki
kell toldani a templomot, majd az a végleges döntés, hogy „elócskult templomunkat…toldani teljességgel nem tanácsos, - mit
ugyan már ezelőtt is több hozzáértők megmondottak – közhatározat lett a
templomot újból építeni.”
A november 14-én tartott gyűlésen az elméleti
döntést egy gyakorlatias határozattal pecsételte meg a presbitérium, mely
szerint:
„Felterjesztetett,
hogy ha a gondviselés megőriz bennünket valami veszedelemtől, már jövő
tavasszal egész buzgósággal kellene fognunk a templomunk építéséhez, mihez
legelébbis megkívántatik az elegendő kő. – tehát gondolni kellene olly módot,
miszerént e télen minél több kő szállítódnék. E dolog közgyűlés eleibe
terjesztetni rendeltetett. Melynek következtében az Iskolaházban a hellység
nagyobb részéből alakúlt közgyűlés ugyan az nap a
82. számban közakarattal elhatározá, hogy minden ökrös gazda egy egy, és
minden gyalog két-két koczka követ kihányni kötelesek, mellyet az ökrösök még a
télen szánúton hazahordhassanak, még pedig olly szoros meghagyással tevődött ez
mindennek kötelességévé, hogyha kinem hányná a gyalogos kövét addig míg a kő
hordódik, azután tulajdon költségén hordassa ki, - az ökrös pedig kinemállás
esetében 3 fr-a büntetődik. –„
1848 tavaszán megkezdődik a kőhordás, és ezzel
kezdetét veszi a több esztendős munka, melyet a kitartás és az egy Istenbe
vetett hit és reménység jellemez. A híveknek az volt a legforróbb óhajtása,
hogy a földrengés és az idők viszontagságaitól megrongált és a hívek
befogadására amúgy is elégtelenné vált templom helyébe újat építsenek. Bár a
parókiális épületek is teljesen el voltak hanyagolva és pénz az egyház
pénztárában csak 6 váltó forint volt, mégis 1852-ig rendbe hozzák a parókiális
épületeket is és még ez év virágvasárnapján letették az új templom alapkövét. (...)
A templomépítés munkájában a gyülekezet tagjai nagy buzgósággal vettek részt. Pénzáldozattal, közmunkával minden utasításba engedelmességgel követték kiváló vezető lelkészüket, akit az Isten 1864-ben elszólított közülük."