2014. szeptember 7., vasárnap

Hálaadó istentisztelet - emlékezés képekben, hanganyagban és videókban


Képekben az előkészület, az ünnep és az utómunka.


















A szószéki szolgálatot néhai Bodnár Béla volt tamásváraljai lelkipásztor dédunokái végezték: Visky Béla és Visky János lelkipásztorok. Az igehirdetés meghallgatható itt.

A Lelkipásztorkórus is szolgált Isten dicsőségére és a hallgatók örömére:
          Nagy hálát adjunk - megnézem
          Kit áldva áldnak - megnézem
          Az Úr csodásan működik - megnézem
          Boldogasszony anyánk -  megnézem.

Soli Deo Gloria!
         

2014. augusztus 30., szombat

Hálaadó istentisztelet a templom belső felújítása alkalmából

Illik nekünk hálát adni az Úrnak! Először is azért, mert a Szentlélek Isten munkája bennünk felébresztette a vágyat, hogy az Úrral való találkozásra szentelt helyet, házat, templomunkat belül megújítsuk. Másodszor azért, mert nekünk erőt, türelmet, anyagiakat biztosított, hogy a vágyunk valóra váljon. Köszönet és hála ezért Neki! Köszönet a gyülekezet tagjainak és mindazoknak, akik ebben a feladatban részt vállaltak! Az ünnepi istentiszteletünk 2014. augusztus 31-én, délután 2 órakor kezdődik. Adjunk hálát együtt!!!
Az ünnepi istentisztelet rendje:


1.         Gyülekező ének: 105: 1-2
2.         Fennálló ének: 163
3.         Derekas ének: 348: 1,2,4
4.         Szószéki szolgálat - Visky Béla és Visky János lelkipásztorok
5.         Közének: Lelkipásztor Kórus - Nagy hálát adjunk
6.         Köszöntés és köszönetmondás – Simon Attila lelkipásztor
7.         Lelkipásztor Kórus: Égi felség, áldunk téged
8.         Esperesi köszöntő – Kovács Sándor esperes-lelkipásztor
9.         Lelkipásztor Kórus: Kit áldva áldnak
10.       Visky Béla köszöntése
11.       Lelkipásztor Kórus: Az Úr csodásan működik
12.       Zászlóbontás
13.       Lelkipásztor Kórus: Boldogasszony anyánk
14.       Zárszó – Simon Attila lelkipásztor
15.       Záró ének: 90:1


És íme néhány kép, ami szépen ábrázolja a régi templombelsőt, a munkát és annak eredményét:














Soli Deo Gloria! Egyedül Istené a dicsőség!

2014. június 7., szombat

Szeretet-munka és Öregek vasárnapja negyedik alkalommal

A Tamásváraljai KRISZ ebben az esztendőben sem feledkezett meg arról, hogy kétkezi munkával is példát mutasson. Így május 30-án és 31-én délutánjukat arra szentelték a fiatalok, hogy virágokkal ékesítsék a templomunk környezetét, lefessék a templomhoz vezető lépcsőkorlátot, szemeteseket készítsenek és helyezzenek el a temetőben és kitakarítsák a gyülekezeti házat, ahová a templom belső javítása miatt "átköltözik" a gyülekezet. A templomjavítás elkezdése előtt azonban az Öregek vasárnapi istentiszteletet még az ódon falak között tartottuk. Az igehirdetés alapigéje a Zsolt. 16,8 volt, melynek magyarázata során Simon Attila lelkipásztor arra biztatta az öregeket, de a fiatalokat is, hogy Krisztusra épített élettel mindenben ki lehet tartani, meg lehet állni. Az igehirdetés után az ifjak ünnepi műsora következett. Énekekkel és Varga Evelin szavalatával tették ünnepélyesebbé a hálaadó alkalmat. Az együttlét szeretetvendégséggel zárult a Kéz a kézben Gyülekezeti Házban, ahol kaláccsal és teával vártak mindenkit a KRISZ tagjai. Emlékként mindenki egy-egy bibliajelzőt vihetett haza.
 Íme néhány kép...











2014. március 16., vasárnap

Az 1848-as emlékezések margójára, azaz egy kis visszatekintés egyházunk múltjára


"Az 1842. esztendőben a gyülekezet Derczeni Andrást választja meg lelkipásztorául, aki 1864-ig szolgál. Szolgálata kezdetén még a régi templom áll a falu központjában, de a presbitérium megvizsgálva a templom állapotát, először úgy határoz, hogy még az év őszén ki kell javítani és ki kell toldani a templomot, majd az a végleges döntés, hogy „elócskult templomunkat…toldani teljességgel nem tanácsos, - mit ugyan már ezelőtt is több hozzáértők megmondottak – közhatározat lett a templomot újból építeni.”

A november 14-én tartott gyűlésen az elméleti döntést egy gyakorlatias határozattal pecsételte meg a presbitérium, mely szerint:

„Felterjesztetett, hogy ha a gondviselés megőriz bennünket valami veszedelemtől, már jövő tavasszal egész buzgósággal kellene fognunk a templomunk építéséhez, mihez legelébbis megkívántatik az elegendő kő. – tehát gondolni kellene olly módot, miszerént e télen minél több kő szállítódnék. E dolog közgyűlés eleibe terjesztetni rendeltetett. Melynek következtében az Iskolaházban a hellység nagyobb részéből alakúlt közgyűlés ugyan az nap a
82. számban közakarattal elhatározá, hogy minden ökrös gazda egy egy, és minden gyalog két-két koczka követ kihányni kötelesek, mellyet az ökrösök még a télen szánúton hazahordhassanak, még pedig olly szoros meghagyással tevődött ez mindennek kötelességévé, hogyha kinem hányná a gyalogos kövét addig míg a kő hordódik, azután tulajdon költségén hordassa ki, - az ökrös pedig kinemállás esetében 3 fr-a büntetődik. –„

Észrevehető, hogy ebben az időben az egyházfegyelem még szilárd talajon áll, ami nagyban hozzájárult az eklézsia jó előrehaladásához. (...) 
 
1848 tavaszán megkezdődik a kőhordás, és ezzel kezdetét veszi a több esztendős munka, melyet a kitartás és az egy Istenbe vetett hit és reménység jellemez. A híveknek az volt a legforróbb óhajtása, hogy a földrengés és az idők viszontagságaitól megrongált és a hívek befogadására amúgy is elégtelenné vált templom helyébe újat építsenek. Bár a parókiális épületek is teljesen el voltak hanyagolva és pénz az egyház pénztárában csak 6 váltó forint volt, mégis 1852-ig rendbe hozzák a parókiális épületeket is és még ez év virágvasárnapján letették az új templom alapkövét. (...)

A templomépítés munkájában a gyülekezet tagjai nagy buzgósággal vettek részt. Pénzáldozattal, közmunkával minden utasításba engedelmességgel követték kiváló vezető lelkészüket, akit az Isten 1864-ben elszólított közülük."
Forrás: Simon Attila: A tamásváraljai református egyházközség története, Kolozsvár, 2004