Mindenkinek nagyon nehéz a mindennapok izzásában kitartani. Nehéz a munka, legtöbbször több is, mint amennyit teherbírásunk elviselne. Nehéz lelkiekben is a sok lelketlenséget megemészteni. Sokan ugyanúgy döntenek, mint Izrael fiai: eleget vártunk az Úr érkezésére. Lehet nem is jön vezetni, segíteni. Jobb lesz más vezetést, más támogatást, más hatalmat és más erőt választani. Kell valaki vagy valami, amiben bízhatunk! Kell egy új aranyborjú, kell egy bálvány!
Vannak azonban, akik nem adják fel hitüket. Hitüket abban, hogy az Úr az Isten. Azok meghallják, na nem Mózes szavát, hanem az Ige szavát, a harang hívogatását: "Jöjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket." (Mt. 11,28) A meghallás után, azonban rá kell lépni az útra, lábnak mozdulni kell, hisz a megnyugvás, a biztonság, a Vele való találkozásban valósul meg. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése