"Mert nem ti vagytok, a kik szóltok, hanem a ti Atyátoknak Lelke az, a ki szól ti bennetek." (Mt. 10,20)
Egy reggel a tanítványok arra ébredtek, hogy Jézus magához hívja őket és azt mondja nekik: menjetek ma az emberek közé és beszéljetek nekik Isten szeretetéről, akaratáról, igazságáról, az örök életről. A tanítványok arcára kiülhetett a félelem, a bizonytalanság. Ki tudja mi vár ránk, ki tudja mi lesz ennek a következménye? Lehet kinevetnek, kigúnyolnak, lehet meg is akarnak majd verni! Ez ma nem divatos "álláspont" a zsidók között. Jézus látja félelmüket, bizonytalanságukat és bátorítja őket.
Jézus ma is magához hívott minket, és íme itt vagyunk mellette, mert az Ő szava cseng most is fülünkbe. Tudjuk, hogy tőlünk is ugyanazt várja, mint akkor a tizenkettőtől. Azt is látja mi ül ki az arcodra, sőt mi van a szívedben, amikor arra gondolsz, hogy ma sem "divatos", azaz követendő magatartás a Krisztus szerinti élet és gondolkodás. Az Isten Lelke azonban segítségünkre lesz! Nem csak abban, hogy szól általunk, hanem abban is, hogy erőt és bátorságot ad elviselni, bármi is legyen kiállásunk eredménye. Imádkozzunk így: "kősziklám és védőváram vagy te; vezess hát engem a te nevedért és vezérelj engemet." (Zsolt. 31,4) Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése