"Az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése;" (Péld. 8,13)
Nem rég olvastam, hogy egy kortárs német festő egyik képét rekordáron adták el. Hatalmas pénzösszeget fizetett valaki egy olyan festményért, amelyet a sokszínűség, az összemosódott árnyak és formák jellemeznek. Tulajdonképpen mindenki azt lát benne, amit akar. A kor társadalma, szereti, elfogadja, sőt nagyra értékeli az összemosódott határokat. Ha nem így lenne, igyekeznénk szétválasztani, különválasztani a dolgokat egymástól.
Isten úgy segít ebben a helyzetben minket, hogy igyekszik behatárolni előttünk a dolgokat. Figyelmeztet, hogy tudnunk kell különválasztani a fehéret a feketétől, hogy ne legyenek szürkék a mindennapjaink. Mennyire világosan fogalmazza meg, hogy milyen kell legyen az ember: aki féli az Urat, gyűlöli a rosszat! Aki felismerte az Isten iránta való szeretetét, aki viszont szereti az Urat, mert megérezte, hogy Ő előbb szeretett minket, az gyűlöli a rosszat. Nem azt mondja, hogy nem kedveli, nem azt mondja, hogy nem szimpatizál vele, nem azt mondja, hogy nem tolerálja, hanem gyűlöli, iszonyodik tőle, pokolba kívánja. Segítsen minket az Isten, hogy az összemosódott értékek világában, mi tudjuk megőrizni a magunk életében a krisztusi értékeket. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése