"Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt." (Róm.5,8)
Az Istennek szentelt napon, amelyet nyugalom napjának is ismerünk, a mi Urunk, szava által, megnyitja szemünket és meg is nyugtat. Hogyan? Figyelj!
Mindannyian a magunk keresztjét cipelve vagy éppen a másik ember teher hordozását is segítve, azért fordulunk Istenhez, hogy mutassa meg a maga szeretetét. Mutassa meg, hogy szeret. Adjon választ kérdéseinkre, erősítsen meg minket, mert nehezen bírjuk már a betegség, a gyász, a félelem, a reménytelenség, az erőtlenség, a munkanélküliség vagy a munka szorítását. Túlfeszített fizikai és lelki életünkben hozzon nekünk megoldást. Ezt szeretnénk látni és érezni!
Isten azonban, az irántunk való szeretetét, már megmutatta. Mikor még kérni sem tudtuk Ő már megtette azt, amire vágyunk. Mikor még bűnösök voltunk, mikor még ellenségei voltunk, mikor még esély sem volt arra, hogy megváltozzon életünk iránya, Krisztus meghalt érettünk! Így lettünk gyermekeivé a mi Istenünknek. Ha már ellenségeiként szeretett, hogy ne szeretne minket most is, amikor Krisztus által, a hit útján lépdelve, az övéi vagyunk! De figyelnünk kell, mert "az Isten szeretet; és a ki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is ő benne." (1Jn. 4,16) Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése